Elstartolt az Agents of S.H.I.E.L.D. új évada, melynek apropójából szerkesztőtársammal két bejegyzéssel is készülünk Nektek a sorozatról. Míg Atesz arról fog mesélni, hogy miért is nézi és élvezi a sorozatot, illetve mi a véleménye az új évadról, én egy merőben más állásponton vagyok és elmesélem Nektek nagyvonalakban a két fő okot, amiért abbahagytam.

2012-ben, a Bosszúállók nézése közben megszakadt a szívem, mikor végig kellett néznem Agent Coulson halálát. Az őszinteségével, alázatosságával, barátságosságával azonnal az egyik kedvencemmé vált (Hawkeye mellett, akit szintén azért szeretek, mert olyan értékeket képvisel, mint amit a való életben is keresek az emberekben). Emlékszem, amint hazaértem a moziból, azonnal kerestem is, hogy a képregényekben mi is történik vele és fellelhető e valahol. Legnagyobb örömömre a következő évben a legmenőbb névnapi ajándékot kaptam, hiszen Szeptember 24.-én elindult az Agents of S.H.I.E.L.D. sorozat.

Az első évad hozta a vártat, megtudtuk mi is történt Coulsonnal, mi a project T.A.H.I.T.I. és közelebb kerültünk a szereplőkhöz. Egy-egy nagyobb MCU-ból ismert karakter is megjelenik, ami szintén hozzáadott az élményhez. A második évad szintén egyre több izgalmat rejt számunkra, a történet maga az Amerika Kapitány: A Tél Katonája után zajlik. A harmadik évad a Polgárháborúval zajlik egy időben, és még itt is egészen azt hittem, hogy soha nem fogok csalódni a sorozatban.

 A negyedik évad nézése közben azonban kezdett eltörni bennem valami. Számomra az egész évadnak Ghostrider megjelenése adta a legnagyobb értelmet, betekinthettünk a történetébe, előéletébe, erejébe.. Általában minden képregény-sorozat-film esetében nagyon szkeptikus vagyok az idő és térben utazós illetve szellemes szálakkal kapcsolatban és félve nézek mindent, mert nagyon könnyen elmehet bármi rossz irányba, ha a számunkra ismeretlenről beszélünk. Megismerkedünk a Darkhold-dal, a könyvvel, ami a Pokol dimenziójában készült, sötét anyagból. A könyv végtelen tudást foglal magába, épp ezért keresték rengetegen (pl. Red Skull vagy akár Nick Fury), majd Lucy és Joseph Bauer megtalálták, kinyitották és elszabadult a pokol. Teljesen a rabjává váltak, a megszerzett tudással kvantumrészecske generátort építettek, pokoli erővel és tudással rendelkeztek. Emellé társult Aida, a Holden Radcliffe és Leo Fitz által életre keltett mesterséges intelligencia, egy kvázi alternatív univerzum , a Framework megjelenése és még több szereplő, akiket a Darkhold magához láncol. Amilyen érdekfeszítőnek hangzik, annyira sikerült számomra totálisan összekavarni a történetet.

Bár a sorozat igyekezett magyarázatot adni mindenre, egyrészt vizuálisan sem adta meg azt a minőséget, amit vártam, másrészt az idő haladtával számomra követhetetlenné vált, hogy ki van éppen a Framework-ben, ki nem, ki melyik bolygón van éppen, Fitznek épp a gonosz vagy a jó karakterét látjuk, teljesen elvesztem. Számomra teljesen összekeveredett a tér és az idő, már nem tudtam kit hol kell keresnem. Az ötödik évadnak adtam még egy kis esélyt, de legnagyobb szívfájdalmamra a közepénél abba kellett hagynom, mert már meg sem ismertem melyik sorozatot nézem.

Ugyan a karakterekről már ejtettem szót, konkrét példákkal is szeretném kifejteni, hogy az idő-tér ugrálás mellett a karakterek hogyan járultak hozzá a negatív véleményemhez. Nagyon sokáig erős pozitívum volt a szereplők minősége, a történetük és motivációjuk ismertetése. Coulson mellett Grant Ward története tűnt kifejezetten izgalmasnak, a személyében egy tiszteletre méltó ügynököt ismertünk meg, szörnyű gyerekkorral. Coulson bizalmasa, a csapat szerves része, az első évad 17. epizódjában pedig kiderül, hogy a HYDRA ügynöke. A csavar jókor jött, nem számítottunk rá. A harmadik évadig kicsit túlzásnak tartottam húzni a történetet, de a Maveth bolygón Coulson véget vetett Ward életének.. majd pár másodperccel később Hive (az első Kree és emberi DNS egyvelegéből létrehozott Inhuman-ek egyike) belemászott Ward holttestébe és így vissza is kaptuk Ward-ot legalábbis a testét). Emlékszem, a barátaimmal egyszerre hívtuk egymást, hogy miért kellett ezt, miért kellett egy elfáradt karaktert visszahozni egy nem feltétlenül kreatív módon? A választ már nem kapjuk meg.

Ward mellett Fitz szerepe esett a „túl sokat akarunk” áldozatául. A Mavethről megmentette Jemma-t, majd a HYDRA nyomása miatt visszament oda, Hive-ot a Földre hozta, majd nem sokkal később elkezdett AIDA-n dolgozni. Idáig teljesen stimmel a történet, szeretem a Jemma-val meglévő szerelmi szálukat és sohasem éreztem túl soknak. Majd megvan AIDA, az elején említett Framework és Darkhold is bejön a képbe, majd összekeveredik minden valóság és nem valóság, amikor Fitz gonosz éne pedig időnként a felszínre tör, összetörve Jemma és a nézők szívét is. Azt említettem már, hogy  Deke Shawn, a Lighthouse-ban született utolsó Kree tisztogatás előtti ember Jemma és Fitz unokája, aki segített nekik visszamenni a múltba, majd jött velük a jelenbe?

Elvesztetek már a millió részletben, bolygón, időben? Én már rég.

Mit tett az egyik legígéretesebb sorozat, hogy eljutott oda, hogy a nézettsége brutálisan megcsappant? Azt, amit a legtöbb sorozat és film elkövet. Túl sokat akart. Ki szeretett volna lépni a megszokott szuperhős filmek köréből, nem csak egy bolygón akart egy más bolygóról érkezett gonosszal harcolni, hanem több univerzumban, több bolygón, többféle Inhuman-nel, AI-al, vagy éppen szellemekkel. Hogy sikerült e elérni a céljukat? Igen, és nem. Tény, hogy minden van benne, amit felsoroltam, sőt még talán több is. Ellenben a jóból is megárt a sok és a túlzsúfoltság a teljes káoszba tud vinni mindent. Hiába izgalmas ugrándozni időben és térben, úgy érzem, hogy nincs olyan tudás a kezünkben, amivel ezt vissza tudnánk követhető módon adni; ráadásul az Agents of S.H.I.E.L.D. esetében a karakterfejlődés rovására is ment sokszor a kavarodás. Hogy megértessem veletek, hogy számomra mi az, ami egy elfogadható időutazós történet, akkor az X-Men Days of Future Past-jét tudom felhozni. Visszamentek az időbe, megcsinálták a dolgukat, visszatértek a jelenbe és minden tökéletesen tiszta és a karakterek is egyenesek. Na persze nem mondom, hogy ez a megoldás nem túlságosan egyszerű és azt sem állítom, hogy a föld legjobb időutazással kapcsolatos filmje készült el, de a történet érthető, izgalmas és nem okoz óriási káoszt a néző fejében.

A hatodik évad folyamatban van, és bár valószínűleg számomra sosem derül ki, hogy a történet merre halad tovább, nem szeretnénk titeket egy végső kritikától sem megfosztani, így az évad végéhez közeledve számíthattok egy összefoglalóbb írásra Atesz tollából!

Köszönöm, hogy olvastatok, további tartalmakért pedig keressetek minket Facebookon és Instagramon, illetve kedveljetek minket, hogy ne maradjatok le semmiről!

 Hallottátok már a Végjáték kibeszélős podcastünk? Az alábbi linken eléritek:

https://anchor.fm/comics-n-stuff/episodes/Bosszllk-Vgjtk---Kibeszl-e3vf5e/a-a1ptlh

De most mi inkàbb ugorjunk az űr végtelenjébe George R. R. Martin 1980-ban megírt Locus és Selun díjakkal kitüntetett űr psycho történetére.

Van egy Volkrin nevű idegen faj. A legendáriumok és a korábbi feljegyzések is azt bizonyítják,hogy bizony ők a legrégebbi értelmes faj az űrben. Ezért az emberek megépítik a galaxis legfejlettebb űrhajóját,hogy egy különleges küldetés során felvegyék a kapcsolatot, mindezt úgy,hogy még senki nem találkozott velük. Fedélzetén kapitányon kívűl 8 tudós és egy telepata tevékenykedik. Azonban nemsokára nyomra akadnak,ugyanis egy Volkrin hajó lehetséges helyzetéről szereznek tudomást.

Az út hosszú,embertpróbáló,ráadásul értelmetlen és megmagyarázhatatlan halálesetek történnek,és felüti fejét a paranoia.

A sorozattal egyidőben megjelent az Agave gondozásában az Éjvadászok c. novelláskötet,ha valakit a sorozat után érdekelne a Martin álltal megálmodott Ezer Világ nevű sci-fi univerzum.

Jó szórakozást! - Atesz

Az első kedvcsinálót pedig alább találjátok:

Bő fél éve már annak, hogy megtudtuk, a Netflixes Marvel sorozatoknak "befellegzett" hiszen a Disney jövőre induló streaming szolgáltatására szeretne fókuszálni és így úgymond szerződést bont. Egy emberként kaptunk a fejünkhöz, hogy most akkor az olyan frankó címek, mint a Daredevil is egyúttal mennek a süllyesztőbe? Nos, erről még mindig nem érkezett egyértelmű válasz, de abban biztosak lehetünk, hogy nagy változások vannak a láthatáron.

Minden Matt Murdock-kal kezdődött. Bevallom őszintén, a legelső DD évad nekem abszolút favoritom volt: elképesztő felvételek, remek sztori remek színészekkel és karakterekkel na és persze over the top küzdelmekkel (az ominózus folyosó-bunyó ómájgád). Aztán jött a második évad, emeltek egy Punisher-rel és ott is eldobtam az agyam (még egy folyosó-bunyó jesus) illetve Jon Bernthal lenyűgöző alakítása Frank Castle-ként, na meg Elektra, nindzsák, A Kéz... perfect. És íme, eljött a harmadik évad és sokáig megmondom őszintén, nem is tudtam róla, hogy ki lesz az új karakter, amíg egyszercsak meg nem jelent az első előzetes és felkiáltottam: BULLSEYE!

Ki ne emlékezne anno a Colin Farell által megformált Bullseye-ra a 2003-as Fenegyerek filmben? Már csak azért is emlékezetes maga a film, mert már az ő idejében is vér ciki mozinak lett titulálva és most, hogy láttuk a 3. évadot, hát... csak rosszabb lett a megítélése (azt már meg se említsük, hogy "Rózsás Gyilkos a neve a magyar szinkronban). De egy szónak is száz a vége: a harmadik évad jött, berúgta az ajtót és leszakította az arcunkat.

FIGYELEM! A továbbiakban SPOILERES kibeszélő következik!

Matt Murdock halott. Legalábbis mindenki így tudja. Ezzel indítjuk el a harmadik évad első részét, miközben megtudjuk, miként is élte túl főhősünk, hogy egy többemeletes toronyház rá omlott. Alámerült a csatornák forgatagába és partra vetette a szennyvíz, míg egy arra járó ember meg nem találta. Így került annak a templomnak az oltalma alá, ahová ő már gyermekként is hazajárt. De már rég nem az a motivált és energikus álarcos hős, mint akit korábban megismertünk: immáron egy spirituálisan és fizikailag is megtört személyt látunk, aki tele van haraggal, megbánással és szomorú emlékekkel. A legnagyobb megkönnyebbülés számára az, amikor egy nagy adag alvadt vért ki tud mosni az arcüregéből és megszűnik a fülzúgása. De hát innen szép nyerni, mondják.

Wilson Fisk rács mögött tölti mindennapjait. No persze nincs annyira rossz dolga, hiszen befolyásos alvilági vezérként szinte sérthetetlen. Gondolnánk, aztán egyik pillanatról a másikra azon kapjuk magunkat, hogy valaki megpróbálja leszúrni a körleten belül. Hatalmas balhé lesz belőle persze, melyre az FBI is felkapja a fejét, de hát a beszéd az ő asztal, így hát egyezséget köt a zsarukkal, hogy dob nekik néhány csontot, cserébe hazamehet házi őrizetbe. És mivel tudjuk, hogy megy ez, bele is mennek ebbe a bjútiful frendsipbe. Hatalmas közfelháborodás, tüntetések és bumm jön egy fordulópont: Fisket el kéne juttatni A-ból B-be. 

Az akció nem úgy sikerül, ahogy azt tervezik. Nagyon nem. Akik ellen Fisk köpött, az albán maffia szépen felszerelkezve lemészárolja a kíséret 90 százalékát, aztán hirtelen fordul a kocka. Egyetlen emberként valaki az összes állig felfegyverkezett albán banditát leszedi EGYESÉVEL. Egyet sem hagy életben. Bemutatkozik Benjamin "Dex" Pointdexter alias Bullseye.

Bullseye karaktere már a képregények hasábjain is egy meghatározó és egyben megosztó személy. A szülei meghaltak, gyámság alatt a baseball-ba menekült de olyan szinten instabil mentálisan, hogy egy nap simán kinyírja az edzőjét, mert visszaülteti a kispadra. Van viszont egy mentsvára, a pszichiátere, akit anyaként szeret, de sajnos őt is elveszti egy betegség következtében. Bullseye legelőször egy megbízás útján kerül a fókuszba, Kingpin (Fisk) felbérli őt, hogy végezzen a Félelem Nélküli Férfival, viszont kudarcot vall és innentől kezdve a megszállottja lesz. A könyvekben "barátságban" van Deadpool-lal, egyszer kölcsönvette Sólyomszem szerkóját, sőt egy ideig a Bosszúállók tagja is volt (Dark Avengers) igaz akkor Norman Osborn vezette a csapatot. 

Fisk háziőrizetbe kerül tehát, ahonnét aztán lassan bekúszik a színfalak mögé és onnét manipulálja az egész FBI-t, ami lássuk be, egy zseniális húzás. Hiába, az alvilág nem a hülyéknek való. Ray Nadeem FBI ügynök karaktere és történetszála külön említést érdemel, nagyon földhözragadt és emberi minden mozzanata, motivációja és a néző teljesen azonosulni tud vele a cselekmény előrehaladtával.

Matt természetesen rájön a turpisságra, felfedi magát Foggy előtt, de megesketi hogy kimarad a balhéból és Karen-nek sem adja tudtára, hogy túlélte a robbanást. Foggy persze ebbe nem nyugszik bele és elindul a területi ügyész címért, maga mellé állítva a "még nem korrupt" rendőröket és a civil társadalom nagy részét. Aztán persze Karen is találkozik Matt-tel, aki eltűnése óta szorgosan fizette a lakás költségeit, mert bízott benne, hogy Matt életben maradt és visszatér. Így is lett, de nem boldog az újbóli találkozás után.

És itt jön a fő cselekmény, az a szál, amelyet személy szerint a legjobban élveztem: Dex. Ben Pointdexter megformálása egyszerűen zseniális. Őszintén mondom, életemben nem élveztem ennyire egy negatív szereplő szereplését nézni, mint az övét. Wilson Bethel fantasztikus munkát végez Dex alakításával, minden másodpercét 100%-osra  értékeli szerintem bárki, aki végignézi ezt az évadot. Mintha belebújt volna a karakter bőrébe egy az egyben. Egyszerűen hibátlan. 

No de a lényeg, Fisk párhuzamot von Dex és az Ő gyermekkora/lénye/motivációja  között és lassan magához édesgeti a srácot, felkínálva magát mentsvárként és azért valljuk be, egy mentálisan sérült embert elég könnyen lehet befolyásolni viszont nagyon nagyot nyal vissza a fagyi, ha nem jól keverjük a lapokat... 

És itt viszont Hölgyeim és Uraim, tekintsék meg az alábbi videómontázst:

 Ray Nadeem nem akarja beismerni, hogy kijátszották és Fisk irányít mindent és mindenkit és addig-addig húzza a dolgot, míg nagyon ráfázik. Egy olyan csapdába esik bele, ami bár előre teljességgel láthatatlan volt, mégis sejthető és elkerülhető lett volna, ha hallgat Karenre, Mattre vagy pusztán a saját feleségére. 

Bár a sztoriban kicsit korábban történik, de nem tudok elmenni a már-már ikonikus folyosó-bunyó megléte mellett. Az első évadban az egykamerás felvétel észveszejtően jó volt, a másodikban ezt megspékelték egy kis őrülettel, így most a harmadik évadban a totális téboly és a káosz egyvelegeként egy olyan harci jelenet szemtanúi lehetünk, mely után keresni kell percekig az állunkat rendesen (komolyan).

A tetőpontja az évadnak, mikor Dex felölti a fake Daredevil hacukát és besétál  a kápolnába, majd egyszerűen lemészárolja a papot. Csak úgy, viccből. Eredetileg Karen volt a kiszemelt célpont (haha, get it?) de mivel Matt a helyén volt, egy epic bunyó után ezt sikerül elkerülni. 

A történet nem várt fordulatokkal zárul, ugyanis kiderül, hogy Matt anyja nem más, mint a nővér, aki gyermekkorától fogva pár saroknyira volt tőle a templom szolgálatában. Ez olyannyira feldühíti főszereplőnket, hogy nincs is igazi konklúziója ennek a szálnak, bízom benne, hogy ezt a folytatásban kibontják majd. Wilson Fisk összeházasodna kedvesével, akit alig kapott vissza, de máris a nyomában van Dex és Matt is, előbbi Matt "unszolására" kinyitotta a szemét és rájött, hogy Fisk nem is az a menedék, akinek ő hitte. Hiszen neki ki kell élnie a vérszomját de az úgy azért nem igazán okés, hogy Fisk közben kinyíratja a szerelmét... upsz. 

Dex bosszút akar állni, közben Matt is megérkezik a boss fight helyszínére és egy olyan epikus hármas csata zajlik le percek alatt, hogy én speciel háromszor néztem vissza. Egyszerűen fantasztikus a végkifejlet, ahogy Matt egy pillanatra átveszi Dex "primal rage" üvöltését, mivel bármennyire is szeretné, nem tudja megölni Fisket. Dex gerincét Kingpin kettéroppantja, mint a fogpiszkát, ő maga pedig visszamegy a rácsok mögé, mivel Matt megfenyegeti, hogy a szerelme után megy, ha valaha is megmozdul. 

Mondanám, hogy halleluja, hepiend. De közel sem ilyen a helyzet. Matt továbbra is dühös önmagára, a világra, de legfőképp a saját anyjára, aki elhagyta, majd mégis mellette maradt láthatatlanul az évek során. Karen küzd a bűntudattal, az ártatlan lelkek miatt, akik az ő hibájából haltak meg. Foggy pedig úgy érzi, bár visszakapta a legjobb barátját, de egy része valóban a romok alatt maradt örökre. 

+1 Karen visszapillantó epizódja nekem elsőre kicsit fura és nélkülözhető volt (lásd Stranger Things S02 Eleven X-men sztorija) de aztán egyre inkább értelmet nyert a narkósból lett megmentő szerepe és nagyon jól volt elhelyezve a történetben.

Összességében azt tudom mondani, hogy számomra az eddigi legjobb Marvel sorozat és a legjobb DD évad is egyben a mostani. Bullseye-t nem tudom eléggé dícsérni, az egekig magasztalnám ha lehetne, de remélem így is átjön mennyire zseniális a karakter valóban. 

Hiába a sok negatív pletyka és úgy vélem Daredevil velünk marad a jövőben is és csak remélni tudom, hogy minimum ilyen kaliberű évadokat láthatunk továbbra is.

Comics N' Stuff score: 9/10

-B

Tűkön ülve vártuk már az októbert, hiszen bármennyire is mostoha gondolat, hogy a Sony csakazértis' Pókember-filmet forgat Pókember nélkül, egy olyan karakterről van szó, mely nem kapta meg a kellő figyelmet, időt és elismerést eddig a nagyvásznon. Venom és vele együtt Eddie Brock karaktere pedig szerves alkótóeleme a Pókverzumnak és így nem engedheti magának meg egy stúdió, hogy félvállról vegye a dolgot, ha Venom-filmről van szó.

A Sony folyamatos erőlködősei Pókember-filmek terén már-már komikus magasságokba emelkedett, de a rajongók már tényleg a bojkott szélén álltak, mikor visszakerültek (vagyis megosztásra kerültek) Peter Parker filmes jogai hiszen annyi szemetet és baklövést, amit Avi Arad és Amy Pascal (utóbbi a sátán korcs kutyája-szerk.) megengedett magának, az már kritikán aluli. Majd egyszercsak hopp jött a semmiből a hír, hogy Venom film készül majd megtudtuk hogy Tom Hardy lesz a szimbiózis kulcsfigurája, itt kicsit (nagyon) pislogtunk majd megemésztettük a dolgot. Aztán irány a Pók-Ellenség-Verzum, rendre jöttek a hírek, hogy Kraven, Silver Sable, Fekete Macska és Morbius filmek vannak készülőben, persze Pókember nélkül. Mert hát miért is kellene bele kedvenc falmászónk, ha nélküle ezek a karakterek meg sem jelentek volna soha a képregények hasábjain? De nem baj, há' Sony apa tudja hanyadikán van elseje... (nem).

No de most ugorjuk előre az időben egészen a premierig, hiszen azóta többször kifejtettem a véleményem a dolgokkal kapcsolatban a blogon, jöjjön maga a film!

Világmegváltó tervekkel telepakolt nagyvállalat? Pipa
Űrhajó az űrből visszaérkezvén lezuhan és elszabadul a pokol? Pipa
Szörnyű, sötét titkokra derül fény? Pipa
A vállalat feje a főgané? Pipa
Mindez tök eredeti és a Venom-eredet háttere? Ööö...

Na mert igazából nem sokat tévednek a fenti sorok. A nyitójelenet során láthatjuk, miként hullik alá az égből az Élet Alapítvány saját kis Curiosity űrjárója, ami lezuhan valahol a Távol-Keleten majd másznak ki belőle a szimbióták, melyeket egy kivételével sikerül is befogni. Nyilván az az egy, az tesz egy nagy sétát, ahogy halad előre a cselekmény.

Majd megismerjük a főhőst(?). Eddie Brock menő riporter, egy komoly nézettségi szintet produkáló tv-riportsorozat frontember, vagány motoros csávó és egy gyönyörű, okos szőke nő vőlegénye. Egy dolga van csupán: nem szabad elszúrnia ezt a frankó életét. Sikerül? Nem.

Megkapja a nagy lehetőséget, egy interjút Carlton Drake-el, az Élet Alapítvány vezérével, majd persze hamar véget is vet pályafutásának, hiszen a riportot megelőző este csak beletrollkodik a menyasszonya levelezésébe, ahol bizalmas iratokat látván egyből felkiált: "Áhá!"

Ezután nem csak az ő seggéből ugrik ki hirtelen az ezüstkanál, hanem a szerelméből is, két legyet egy csapásra, szól a mondás: eljegyzés helló, frankó élet viszlát, üdv néktek depresszió és albérlet.

Majd csak kiderül, hogy Eddie-nek igaza volt (valljuk be, nem is az idegen lények, hanem az a legvalószínűtlenebb, hogy egy újságírónak igaza van) és valóban halálos emberkísérletek árán akarja Carlton Drake megtenni azt a bizonyos lépcsőt az evolúcióban a szimbióták segítségével persze. Így kerül Eddie vissza a mókuskerékbe, ha csak egy nagy fordulat erejéig is. Felkeresi őt az egyik tudós, aki már nem bírja gyomorral a dolgokat, bejuttatja Eddie-t a laborba, aki persze előkapja a kamerás mobilt és nyomatja a képeket instára. De megtörténik a baj(?) Eddie összeölelkezeik egy eltűntnek hitt ismerőssel és Venom úgy dönt, Eddie a nagy Ő. 

Kiszabadulásuk után elég hamar végbemegy a teljes átalakulás/egyesülés. Láthatjuk Venomot teljes valójában és egy szórakoztató adok-kapok/szájkarate veszi kezdetét, hiszen két dudás ritkán fér meg egy csárdában. Bevallom őszintén, valóban szórakoztató ez a része a filmnek. Nem tudjuk, mi is az igazi motivációja egyik karakternek sem, de mégis izgalommal várjuk a végkifejletet még akkor is, ha nagyjából sejthető, még laikusként is, nem csak rajongóként, ismerve a sztorit.

Attól eltekintve, hogy a CGI nem épp a legjobb (szerintem) Venom egészen pazar lett. Nagyon tetszik, ahogy vége egy robosztus, megalomán ábrázolást kapunk erről a szörnyszerű alakról. Ez az, ami a Sam Raimi féle Pókember 3 esetén sajnos nem sikerült anno. Emlékszünk?

A Raimi-féle Póki3-nak több hibája is volt anno, ezekre most nem térünk ki, de mindenki el tudja magának könyvelni, mi volt a rossz és mi az, ami nem akkoriban.

Visszatérve, Venom rohadt jól néz ki és pusztít rendesen, ahogy azt kell. De pontosan itt gáncsolja el magát a film, méghozzá nagyon csúnyán. 

A film ezen pontján az ember elkezdi megkedvelni a karaktert. Nyilván, mivel standalone történetről van szó, ki mást kedvelne meg, mint az egyedüli szereplőt, de fontos megjegyezni, hogy Venom, nem egy puha, bújós kisnyuszi; hanem egy vérszomjas, nyáladzó, arrogáns és öntörvényű, könyörtelen szörnyeteg, aki gondolkodás nélkül lezabálja bárki arcát. Ez a dolog ott nyert megerősítést, hogy a Kedvesem, akivel a filmet néztem, a moziban megszólalt: "Olyan aranyos!"  Na itt ütött szöget a fejembe a gondolat, hogy itt valami nagyon nem jó. Majd ki is teljesedett a film végéhez érvén.

A film végi Boss-Fight annyira, de annyira semmitmondó lett, hogy még az ilyen epikus jelenetek sem segítenek rajta sajnos. Rettentő gyors vágások, rossz CGI és nagyon rövid maga a harcjelenet, melyben semmi maradandó nem történik a várható végkifejleten  kívül. Azt már meg sem említem, hogy az alábbi jelenet nem is Riot-hoz köthető, hanem Carnage-hez, ami azért nagyon nem mindegy:

Apropó Riot: szintén bitang jó megformálás, igazából Ő az, aki Venomként viselkedik. És ezzel kb mindent elmondtam az előbb felvezetett grandiózus hibáról. De sajnos jön a többi:

Hol vannak az előzetesben felhypeolt, elhintett szimbióták? Lasher, Agony, Scream, Phase és a többiek? Igaz, a sztori a Halálos Védelmező történetet karolja fel és vezeti végig, de mi a jó fenéért mutatják TÖBBSZÖR is a különféle szimbiótákat az előzetesben és a filmben végig egyaránt, ha csak Riot az, aki a végén látható ebből a seregből? Sony...

Itt megjegyezném még azt is, hogy az ominózus "Itt vagyok Drágám, cupp" jelenet az egyik legbénább fordulat, amit valaha láttam filmben. Miért, miért, miért kell ennyire szánalmasan elrontani valamit? Sony...

És a legfontosabb, legkiemelkedőbb hiba mind közül: Hol vagy Peter Parker? Miért nem mászott rád az élősködő és miért nem Te gáncsoltad el Eddie karrierjét, megalapozva ezzel a képregényes világ egyik legkirályabb hős-antihős kapcsolatát? Hol van a fehér Pók-szimbólum a mellkasodról? Sony, Sony, Sony...

Epilógus

Drága Sony, kérlek fejezd be a futószalagon-filmgyártást és hagyj fel a bevétel hajhászásával. Adjátok vissza a jogokat teljes egészében Marveléknek és maradjatok a konzolgeneráció jobbá tételével. Könyörgöm. 

Az a baj, hogy a Sony úgy viselkedik, mintha neki igaza volna, mindenki más pedig sík hülye lenne, még akkor is, ha hatalmasat bukik rendre mindegyik próbálkozásnál, de ettől csak még inkább fullba nyomják a kretént. 

Pókember nélkül nincs Venom. Nincs Carnage sem. Ez olyannyira kőbe van vésve és megmásíthatatlan, minthogy Luke Skywalker sem egy száradt bagettel hadonászik a sivatagban, hanem egy fénykarddal. Nem tudjuk kihagyni az eredetet még akkor sem, ha nagyon menő színészeket szerződtetünk le.

Tom Hardy nagyon jó színész és nagyon kedvelem az alakításait, de sajnos ő sem tudja átlagon felüli fölé emelni ennek a filmnek a megítélését. A pluszjelenetben lerántják a leplet Cletus Kasady személyéről, akit Woody Harrelson alakít (valami borzalmas vörös parókában). És elhangzik a várva-várt szó: Mészárszék.

Full jó, komolyan örülök neki, hogy a karaktert nemsokára láthatnánk a mozikban de így nem kérem. Nem kérjük. Nem kérünk a PG-13, családbarát Mészárszékből. Nem, nem és nem. Carnage egy szociopata sorozatgyilkos és egy interdimenzionális entitás halálos elegye, aki egy kis szimbióta-csavarral születik meg és rögtön kiszabadulta után lemészárol egy teljes utcát csak úgy viccből, mert kedd van. Carnage az a figura, akitől még Venom is beszarik, nem csak Peter Parker mászik falra tőle. És ahogy a mostani állás szerint a következő(?) filmnek ő lesz a kedves ellensége... köszi, de nem.

Összességében tehát kaptunk egy bitang jó Venomot, indokolatlan és logikátlan sztorival, kb nulla motivációval, jó színészekkel és rossz CGI effektekkel. Mindezt összegyúrva 113 percben. Legközelebb kérek egy szelet süteményt is a habos kakaó mellé.

Comics N' Stuff Score: 5/10

-B