Nagy Attila, a legutóbbi mozis nyereményjáték nyertese megnézte a legújabb Predator-mozit és ha már ott járt, megkértem, írja le gondolatait a filmről. Az alábbi sorokban az ő személyes véleményét olvashatjátok:

Kicsit félve ültünk be a legújabb Predator mozira,de bizakodva és nagy reményekkel (előzetesek alapján) ,mert hát valljuk be őszintén az Arnold Schwarzenegger féle első "RAGADOZÓ" mozi a mai napig etalon akciófilm a rajongók körében. A film kezdete előtt igyekeztünk gondolatban összerendezni magunkban azokat a korábbi Predator - mozik eseményeit, ami egy kicsit helyrebillenti bennünk a jelenlegi film alap mondanivalóját az előző filmekhez képest, de kis idő múltán rájöttünk,hogy egyenlőre hagyjuk magunkat sodorni a történettel és közben össze tudjuk kapcsolni a sztori alapját időrendileg.

Kritika további részét bárki elolvashatja,mert spoilermentesen folytatom a film értékelését.

Annyit elárulhatok, ami már az előzetesekből is kiderült, hogy ez a történet ismét a Föld nevű bolygón játszódik és az elmaradhatatlan "dzsungel-feeling'  is erősíteni fogja az amúgy is remekül eltalált kezdeti feszültséget.
Kb.10-15 perc elteltével egy csibészes összenézés után már dobáltuk is a 100%-os  jelzőket és éreztük,hogy na a PREDATOR film végre megérkezett és kezdtük elhinni, hogy ez így is marad a végéig.

Egy kis közjáték után már csak 80-85%-ot mondtunk, mert valljuk be, hogy sajna a szokásos gyerek hibák ismét elvitték a film élvezeti értékét, gondolunk itt a rossz helyen eldurrantott poénokra, vagy a furcsa klisékre amiken inkább fogtuk a fejünket, mint megmosolyogtuk volna.

Viszont voltak olyan pillanatok mikor a feszültebb helyzetekben ellőtt humoros beszolások gondolatok nagyon is beleillettek a pörgős történet folyamába és térdünket csapkodtuk az ordenáre humorral egybekötött vérengzésen.

A végére már vagy két tucat kérdés forgalmazódót meg bennünk,mert annyi utalást és kétséget kizáróan folytatás(ok)ért kiálltó mozzanat és további történet szállak várnak még megoldásra,hogy biztosak vagyunk benne,hogy Predator barátainkkal való találkozásunk borítékolható de természetesen majd ez nagyban függ a globális fogadtatás mértékében is.

Értékelésünk:
84%

-Nagy Attila írása

1991-ben Jim Starlin publikált egy történetet, mely azóta is az egyik legmeghatározóbb része a Marvel Comics történetének. Thanos, az őrült titán megalomániájának és a Halál Úrnője iránti vak szerelmének fényében összegyűjti mind a hat Végtelen Követ és egy csettintésre (haha) megváltoztatja az Univerzum egészét. Az eredeti képregényes storyline egy hat részből álló történet, melyben először főhősünk (?) felkutatja és megszerzi a Végtelen Köveket a Thanos Quest című sztoriban majd miután mind a markában van, egyesíti erejüket a Végtelen Kesztyűre illesztve azokat és csettint egy nagyot. Ezzel kiírtva az univerzum felét és egyúttal imponálva (mindvégig viszonzatlan) szerelmének, a Halál Úrnőjének. Ezt vehetjük az origonak, hiszen az Infinity Gauntlet majd az Infinity War történetekben megannyi szuperhős kerekedik fel, hogy megállítsa a világmindenség végét fenyegető veszélyt. Eme epikus crossover számtalan tie-in minitörténettel kerül felvezetésre a katarzis pedig még akkor sem ér a csúcspontjára, mikor már tényleg azt hisszük. 

Na de akkor minden frankón úgy történik, ahogyan az a "nagy könyvben meg van írva" ? Nem igazán. De ezt nem rossz értelemben kell érteni. 

2008-ban, mikor Tony Stark fogságba esett és megalkotta Vasembert még senki nem gondolta, hogy Nick Fury szavaival élve "egy akkora univerzum részesévé vált, melyet el sem tud képzelni" . Ekkor még mi, rajongók sem tudtuk, hogy ezt konkrét és átvitt értelemben is lehet értelmezni, hiszen nem csupán a szuperhősök tömkelegére érthetjük, hanem egyúttal az MCU vagyis a Marvel Cinematic Universe alapköveként is.

Jómagam, aki 7 éves kora óta a szuperhősök világának lelkes rajongója szavakkal nehezen tudja leírni az izgatottságot, mellyel várta ennek a filmnek az eljövetelét. Onnantól kezdve, hogy az a bizonyos lila idegen elmosolyodott a Bosszúállók első részének stáblistás jelenetében, folyamatosan libabőrös lettem minden alkalommal, mikor egy kő vagy egy bármilyen utalás is érkezett Thanos valójára. Aztán 2018 áprilisában megérkezett a nagy gonosz (?) és vége szakadt a hepiendnek. 

 A Végtelen Háború esetében történetünk ott kezdődik (vagyis inkább folytatódik), ahol a Ragnarök befejeződött: Thor, Loki, Hulk, Heimdall és a megmaradt asgardi nép egy kolonizáló hajón tart a Föld felé, amikor útjukat állják. Egy hatalmas űrhajó lebeg be eléjük, ami nem más, mint a Sanctuary II, vagyis Thanos nagyúr főhadiszállása. Az első jelenetben meg is ágyaznak alapjaiban a film egészének: senki ne számítson boldog végkifejletre. Láthatjuk, hogy a hajó teljes legénysége és utasai holtan fekszenek és a Fekete Rend épp még legyilkolja azokat, akik esetleg még lélegeznek. Sajnos Thor sincs jobb bőrben, sőt, Thanos épp Lokit fenyegeti meg testvére fejének szétrobbantásával, mikor előbbi megenyhül és átadja a titánnak a Tesseractot, vagyis a Tér kövét. 

Itt azért még hozzátenném, hogy az Erő Köve már Thanos kezében van, mikor a film elkezdődik.

Korábban már esett erről szó, hogy egy nagy hibája a mozinak, hogy nem látjuk, ahogyan lerohanják Xandart (ahová a Galaxis őrzői első részében rejtették az Erő Kövét) és megszerzik az első követ. De erre később a rendezők kitértek, hogy túlságosan zsúfolt és érzelemdús lett volna, ha még ezt a rövid jelenetet is beleillesztik, így csak egy-egy utalás erejéig térnek ki rá. 

"We have a Hulk" és máris ujjongott mindenki a moziban, aztán egy percbe sem tellett és csöndben ültünk a székben, hiszen Hulk magatehetetlenül rogyott össze Thanos pofonjaitól. Heimdall hősi halált hal és utolsó leheletével még elküldi a Bifröst  útján Bannert a Földre, majd ezután Lokitól veszünk végső búcsút. Thanos roppant, illeszt és továbbáll. Majd megérkezünk a Földre.

Bruce immáron önmagaként csapódik be a Brooklyn-i Sanctum Sanctorum-ba és rémülten tekint körbe. Zaklatott szavaiból az alábbi mondat formálódik: Thanos... Thanos ide tart!

Doctor Strange nem is késlekedik sokat, azonnal a Central Parkba teleportál, hogy figyelmeztesse Tony-t a közelgő veszélyre. Vasember a tőle megszokott komolysággal (háh) üdvözli a "bűvészt". Sok idejük nem marad a baráti csevelyre, hiszen kb azonnal meg is rohanja a várost a Fekete Rend két tagja Cull Obsidian és Ebony Maw, akit valamiért Áspis Szájnak fordítottak hazánkban... (y u do dis). 

By the way, érdemes megfigyelni az alábbi képet (kacsint, kacsint)

Egymásnak ugranak a karakterek és hát, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt már megszokhattuk. Tony egymaga küzd Black Dwarf karakterével, míg Strange és Wong a harmadik mágussal veszik fel a harcot. Vasembert kis idő múltán Peter Parker segíti ki, aki a varázsló segítségére siet majdan, hiszen a küzdelem azon része eléggé egyoldalúnak bizonyul. Hulk megmakacsolja magát és senki kedvéért nem bújik elő, így aztán kis segítséggel ugyan, de Black Dwarf "hidegebb éghajlatra" kerül.

Peter mindenáron bizonyítani akar Starknak és a végsőkig kapaszkodik a Q-hajóba, mely már a sztratoszférát súrolja, mikor kedvenc falmászónk megkapja a már régóta emlegetett ápgrédet: a Vaspók páncélt.

Innen ugrunk is tovább a következő szálra, vagyis az űrbe, ahol az Örzők épp egy SOS-jelzéshez sietnek némi jutalom reményében. Nem is sejtik, hogy Thor hajóroncsai kellős közepébe érkeznek, ahol nem látni mást, csak holttesteket és roncsdarabokat siklani a kietlen űrben. Viszont egyvalaki az űrhajó orrára csapódik, aki nem más, mint a Mennydörgés Istene: Thor életben maradt. 

Felébresztése után nem épp a legmelegebb fogadtatásban részesül, hiszen az Őrzők sem tudják, kivel van dolguk. Lassan megtudják, kivel is gyűlt meg a baja Thornak, majd Thor is tudomást szerez róla, hogy Gamora milyen viszonyban is van a Titánnal. Star-Lord természetesen késztetést érez arra, hogy belekössön egy istenségbe.

Igaza van a nyuszinak!

Szól Thor, majd útra kel Mordállyal és Groot-tal karöltve Nidavellirbe, hogy egy új fegyvert készíttessen Thanos ellen.

Ismét a Földre érkezünk, ahol Wanda és Vision már kibontakozott szerelmét vehetjük szemügyre. Bár az Elme Kő figyelmezteti Víziót a közelgő veszélyre, hőseinket mégis a semmiből, váratlanul éri a támadás Skócia kihalt utcáin. A csata már-már elveszni látszik, mikor rég látott karakterek bukkannak fel és sietnek a bajba jutottak segítségére: az időközben Nomáddá vált Kapitány, Fekete Özvegy és a Sam (Falcon). 

Miután sikeresen visszaverték a Fekete Rend újabb támadását, Sam felteszi a kérdést Kaptiánynak: Merre?
Mire a Kapitány csak ennyit felel: Haza.

--- Folytatjuk ---

Megkésve ugyan, de végre lett időm megírni a soron következő Marvel-mozi kritikáját. A film nagyon váratott magára, hiszen (számomra érthetetlen okokból... khm Foci VB) eleve egy hónapot csúszott a hazai bemutató, de hálistennek nem hájpoltam annyira fel magam Scott Lang legújabb kalandjára, mint anno Áprilisban (igen, tudom, arról még mindig nem írtam, de megvan az oka ;) ).

A két rovar hősködését elvárások terén konkrétan a Deadpool-Deadpool 2 folytatólagosságához tudom hasonlítani: véletlenül sem szabad túl komolyan venni ezeket a múvikat és nem szabad, hogy elragadjon bennünket a megalománia, hiszen ha épp olyan jó, mint az első rész, már megérte megnézni és nem csalódunk. Nos, a Hangya és a Darázs esetében ez pontosan így is történt.

FIGYELEM! A film minden részletet kielemez, így tehát, ha Te még nem láttad a filmet és nem szeretnéd, hogy lelőjem a poén(okat) ne olvass tovább, mert SPOILERES! 

Sokan tették fel a kérdést, és tegyük hozzá, okkal, hogy hol is volt Scott miközben Thanos csettintgetett? Ezt egészen a film legvégső jelenetéig nem tudjuk, hiszen a történetünk a Polgárháború eseményei után, de a Végtelen Háború csatái előtt/közben játszódik. Scott ugyebár megszökik a Raft-ból a Kapitány segítségével, viszont Vandával, Sammel és Clinttel ellentétben ő nem bújkál, hanem őt bizony házi őrizetben tartja az FBI. Mondjuk nem pusztán a német reptéren történtek miatt, hanem legfőképp Hank Pym és Hope van Dyne miatt. Scott próbálja a gondoskodó családapa szerepet továbbvinni, bármennyire el is van lehetetlenítve és ez nagyon is jól megy neki. Nincs szuperhősködés, legalábbis miniatűr értelemben, ugyanis a lánya legfőbb inspirációja éppen ő.

Majd egyszercsak BUMM! (így lett a Chocapic) egy rémálom (Infinity Nightmare) és Hank 20 éve halottnak hitt felesége szemszögéből látja, ahogy a még gyerek Hope bújócskázik az anyjával.

By the way ez a kép megvan ugye? A Hangya azon részében, mikor Scott először ugrik fejest a Kvantum-térbe és az eredeti Darázs képében feltűnik Janet van Dyne? Ha nem, akkor szívesen ;)

És hát persze, hogy akad egy rejtett übermegaszupertitkos Motorola a zoknis szekrény alatti recsegő padlódeszka alatt, amit az FBI nyilván nem talált meg, így rácsörög Hank-re, hogy helóvan, izé, láttam a Zasszonyt a Mátrixban rántotthúst sütni Morpheusnak (háh ugyebár Laurence Fishbourne is játszik a filmben, annyira király vagyok). 

Így hát Hope ráküldi Atom Antit és barátait Scottra, akiről hupsz lekerül a high-tech bokalánc és elviszi kocsikázni, hogy megtudják mi van anyával most már aztán tényleg. Hank nem zárta a szívébe ugyebár Scott-ot és azzal, hogy a halottnak hitt nejéről előadja a mesét csak ront a helyzeten, de hisznek neki. És be is mutatják gyorsan az órási kürtös kalácsot, ami igazából egy Kvantumkapu, amivel nem fogjátok elhinni, de a Kvantum-térbe lehet bejutni (dun-dun-dun-daaaa). 

Kiderül azonban, hogy meg kéne közben szerezni egy fontos cuccot a kapuhoz, mert nem tudnak ugyebár  telefonálni MZ/X-nek a jövőbe alkatrészért, így hát egy eléggé rosszarcú csávótól kell beszerezni a motyót, mert azt bizony Aliexpressen nem lehet listázni. Jön a kötelező összecsapás, amiben Scott újra felkapja a Hangya öltözéket, az upgrade-elt változatot (bár, mint később kiderül, pont ez a poén, hogy kaki a hacuka). És ekkor jelenik meg antihősünk, Ghost, akit Hannah John-Kamen (Trónok Harca, Ready Player One, Tomb Raider) alakít. 

Nem véletlen használtam az antihős kifejezést, hiszen ő nem gonosz, csupán egy "rossz időben - rossz helyen" esemény elszenvedője, aki kislány kora óta szenved a kvantum tér okozta sugárzással és hát, nincs rá jobb szó, lassan eltűnik. Mint kiderül, rajta próbál segíteni (szintén antihősünk) Laurence Fishbourne is, aki Dr. Bill Foster megtestesítője, vagyis Goliath (aki olvas képregényt ugyebár). Szinte apja-lánya kapcsolat bontakozott ki már az évek során a két szereplő között és így már persze érthető, miért is illik ide az antihős jelző.

Scott és Hope kapcsolata azonban még nem ennyire kiforrott, hiszen az aggódó apa, a folyamatos akció és menekülés illetve a bizonytalanság Janet kilétét illetően nem igazán egy romantikus vacsora mellé alkalmas körítés. Scott ezen felül még egy csapat rosszfiúval, az FBI-al és még egy csapatnyi gyerekkel is el kell, hogy bánjon, annak érdekében, hogy visszaszerezzék az értékes labort (ja, mert az EGÉSZ labort elcseni Ghost) és ezzel együtt Janet is visszatérjen a 616 univerzum lakói közé (kitekintés a képregényekre ismét). 

Természetesen nem lövök le nagy poént azzal, hogy sikerül hazahozni Janetet és megtörténik a 20 éve húzódó nagy találkozás anya-lánya és férj-feleség között is. Izgalmas és cseppet sem erőltetett, hosszan és részletgazdagon kivitelezett akciójelenetek közepette hozzá kell tegyem. 

És minden jó, ha a vége jó... vagyis, várj

A stáblistás jelenetben láthatjuk, hogy Hank, Hope és Janet sikeresen lekicsinyítette a Kvantum-kaput és elfér Luis furgonjának a belsejében. Így Scott fejest ugrik a Kvantum-világba ismét, hogy gyógyító részecskéket gyűjtsön Ghost-nak. Miután ezzel végzet, a fülesen hallattszi, ahogy Hope visszaszámol, majd 3-nál recseg, majd megszűnik a kommunikáció. A kép ekkor a kinti világra vált, ahol láthatjuk, hogy száll a pernye és egy "csettintésre" (haha) mindhárman hamuvá váltak, tehát Thanos akarata lesújtott rájuk is. Így sajnos Scott a Kvantum-térben ragadt és legapróbb Marvel-hősünk így várja a megváltást.

Összességében elmondhatom, hogy egy igazán vicces, fogyasztható és remek akciójelenetekkel teletűzdelt Marvel-mozit kaptunk ismét, ami egy fikarcnyit sem akar több lenni annál, ami: Egy családi film, melyben a komoly dolgok a poénokon és a családi kötelékeken keresztül manifesztálódnak. Mindenki számára remek kikapcsolódás és nagyon várom a folytatást. 

Comics N' Stuff score: 8/10

-B