Comics N' Stuff

Geek content minden mennyiségben

Agents of S.H.I.E.L.D. kritika, 1. rész

2019. május 22. 10:15 - Comics N Stuff

Elstartolt az Agents of S.H.I.E.L.D. új évada, melynek apropójából szerkesztőtársammal két bejegyzéssel is készülünk Nektek a sorozatról. Míg Atesz arról fog mesélni, hogy miért is nézi és élvezi a sorozatot, illetve mi a véleménye az új évadról, én egy merőben más állásponton vagyok és elmesélem Nektek nagyvonalakban a két fő okot, amiért abbahagytam.

2012-ben, a Bosszúállók nézése közben megszakadt a szívem, mikor végig kellett néznem Agent Coulson halálát. Az őszinteségével, alázatosságával, barátságosságával azonnal az egyik kedvencemmé vált (Hawkeye mellett, akit szintén azért szeretek, mert olyan értékeket képvisel, mint amit a való életben is keresek az emberekben). Emlékszem, amint hazaértem a moziból, azonnal kerestem is, hogy a képregényekben mi is történik vele és fellelhető e valahol. Legnagyobb örömömre a következő évben a legmenőbb névnapi ajándékot kaptam, hiszen Szeptember 24.-én elindult az Agents of S.H.I.E.L.D. sorozat.

Az első évad hozta a vártat, megtudtuk mi is történt Coulsonnal, mi a project T.A.H.I.T.I. és közelebb kerültünk a szereplőkhöz. Egy-egy nagyobb MCU-ból ismert karakter is megjelenik, ami szintén hozzáadott az élményhez. A második évad szintén egyre több izgalmat rejt számunkra, a történet maga az Amerika Kapitány: A Tél Katonája után zajlik. A harmadik évad a Polgárháborúval zajlik egy időben, és még itt is egészen azt hittem, hogy soha nem fogok csalódni a sorozatban.

 A negyedik évad nézése közben azonban kezdett eltörni bennem valami. Számomra az egész évadnak Ghostrider megjelenése adta a legnagyobb értelmet, betekinthettünk a történetébe, előéletébe, erejébe.. Általában minden képregény-sorozat-film esetében nagyon szkeptikus vagyok az idő és térben utazós illetve szellemes szálakkal kapcsolatban és félve nézek mindent, mert nagyon könnyen elmehet bármi rossz irányba, ha a számunkra ismeretlenről beszélünk. Megismerkedünk a Darkhold-dal, a könyvvel, ami a Pokol dimenziójában készült, sötét anyagból. A könyv végtelen tudást foglal magába, épp ezért keresték rengetegen (pl. Red Skull vagy akár Nick Fury), majd Lucy és Joseph Bauer megtalálták, kinyitották és elszabadult a pokol. Teljesen a rabjává váltak, a megszerzett tudással kvantumrészecske generátort építettek, pokoli erővel és tudással rendelkeztek. Emellé társult Aida, a Holden Radcliffe és Leo Fitz által életre keltett mesterséges intelligencia, egy kvázi alternatív univerzum , a Framework megjelenése és még több szereplő, akiket a Darkhold magához láncol. Amilyen érdekfeszítőnek hangzik, annyira sikerült számomra totálisan összekavarni a történetet.

Bár a sorozat igyekezett magyarázatot adni mindenre, egyrészt vizuálisan sem adta meg azt a minőséget, amit vártam, másrészt az idő haladtával számomra követhetetlenné vált, hogy ki van éppen a Framework-ben, ki nem, ki melyik bolygón van éppen, Fitznek épp a gonosz vagy a jó karakterét látjuk, teljesen elvesztem. Számomra teljesen összekeveredett a tér és az idő, már nem tudtam kit hol kell keresnem. Az ötödik évadnak adtam még egy kis esélyt, de legnagyobb szívfájdalmamra a közepénél abba kellett hagynom, mert már meg sem ismertem melyik sorozatot nézem.

Ugyan a karakterekről már ejtettem szót, konkrét példákkal is szeretném kifejteni, hogy az idő-tér ugrálás mellett a karakterek hogyan járultak hozzá a negatív véleményemhez. Nagyon sokáig erős pozitívum volt a szereplők minősége, a történetük és motivációjuk ismertetése. Coulson mellett Grant Ward története tűnt kifejezetten izgalmasnak, a személyében egy tiszteletre méltó ügynököt ismertünk meg, szörnyű gyerekkorral. Coulson bizalmasa, a csapat szerves része, az első évad 17. epizódjában pedig kiderül, hogy a HYDRA ügynöke. A csavar jókor jött, nem számítottunk rá. A harmadik évadig kicsit túlzásnak tartottam húzni a történetet, de a Maveth bolygón Coulson véget vetett Ward életének.. majd pár másodperccel később Hive (az első Kree és emberi DNS egyvelegéből létrehozott Inhuman-ek egyike) belemászott Ward holttestébe és így vissza is kaptuk Ward-ot legalábbis a testét). Emlékszem, a barátaimmal egyszerre hívtuk egymást, hogy miért kellett ezt, miért kellett egy elfáradt karaktert visszahozni egy nem feltétlenül kreatív módon? A választ már nem kapjuk meg.

Ward mellett Fitz szerepe esett a „túl sokat akarunk” áldozatául. A Mavethről megmentette Jemma-t, majd a HYDRA nyomása miatt visszament oda, Hive-ot a Földre hozta, majd nem sokkal később elkezdett AIDA-n dolgozni. Idáig teljesen stimmel a történet, szeretem a Jemma-val meglévő szerelmi szálukat és sohasem éreztem túl soknak. Majd megvan AIDA, az elején említett Framework és Darkhold is bejön a képbe, majd összekeveredik minden valóság és nem valóság, amikor Fitz gonosz éne pedig időnként a felszínre tör, összetörve Jemma és a nézők szívét is. Azt említettem már, hogy  Deke Shawn, a Lighthouse-ban született utolsó Kree tisztogatás előtti ember Jemma és Fitz unokája, aki segített nekik visszamenni a múltba, majd jött velük a jelenbe?

Elvesztetek már a millió részletben, bolygón, időben? Én már rég.

Mit tett az egyik legígéretesebb sorozat, hogy eljutott oda, hogy a nézettsége brutálisan megcsappant? Azt, amit a legtöbb sorozat és film elkövet. Túl sokat akart. Ki szeretett volna lépni a megszokott szuperhős filmek köréből, nem csak egy bolygón akart egy más bolygóról érkezett gonosszal harcolni, hanem több univerzumban, több bolygón, többféle Inhuman-nel, AI-al, vagy éppen szellemekkel. Hogy sikerült e elérni a céljukat? Igen, és nem. Tény, hogy minden van benne, amit felsoroltam, sőt még talán több is. Ellenben a jóból is megárt a sok és a túlzsúfoltság a teljes káoszba tud vinni mindent. Hiába izgalmas ugrándozni időben és térben, úgy érzem, hogy nincs olyan tudás a kezünkben, amivel ezt vissza tudnánk követhető módon adni; ráadásul az Agents of S.H.I.E.L.D. esetében a karakterfejlődés rovására is ment sokszor a kavarodás. Hogy megértessem veletek, hogy számomra mi az, ami egy elfogadható időutazós történet, akkor az X-Men Days of Future Past-jét tudom felhozni. Visszamentek az időbe, megcsinálták a dolgukat, visszatértek a jelenbe és minden tökéletesen tiszta és a karakterek is egyenesek. Na persze nem mondom, hogy ez a megoldás nem túlságosan egyszerű és azt sem állítom, hogy a föld legjobb időutazással kapcsolatos filmje készült el, de a történet érthető, izgalmas és nem okoz óriási káoszt a néző fejében.

A hatodik évad folyamatban van, és bár valószínűleg számomra sosem derül ki, hogy a történet merre halad tovább, nem szeretnénk titeket egy végső kritikától sem megfosztani, így az évad végéhez közeledve számíthattok egy összefoglalóbb írásra Atesz tollából!

 

Köszönöm, hogy olvastatok, további tartalmakért pedig keressetek minket Facebookon és Instagramon, illetve kedveljetek minket, hogy ne maradjatok le semmiről!

 Hallottátok már a Végjáték kibeszélős podcastünk? Az alábbi linken eléritek:

https://anchor.fm/comics-n-stuff/episodes/Bosszllk-Vgjtk---Kibeszl-e3vf5e/a-a1ptlh

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://comicsnstuff.blog.hu/api/trackback/id/tr7914846972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.