Comics N' Stuff

Geek content minden mennyiségben

Marvel's Daredevil: Season 3 - Kritika

2018. november 08. 13:55 - Comics N Stuff

Telitalálat!

Bő fél éve már annak, hogy megtudtuk, a Netflixes Marvel sorozatoknak "befellegzett" hiszen a Disney jövőre induló streaming szolgáltatására szeretne fókuszálni és így úgymond szerződést bont. Egy emberként kaptunk a fejünkhöz, hogy most akkor az olyan frankó címek, mint a Daredevil is egyúttal mennek a süllyesztőbe? Nos, erről még mindig nem érkezett egyértelmű válasz, de abban biztosak lehetünk, hogy nagy változások vannak a láthatáron.

Minden Matt Murdock-kal kezdődött. Bevallom őszintén, a legelső DD évad nekem abszolút favoritom volt: elképesztő felvételek, remek sztori remek színészekkel és karakterekkel na és persze over the top küzdelmekkel (az ominózus folyosó-bunyó ómájgád). Aztán jött a második évad, emeltek egy Punisher-rel és ott is eldobtam az agyam (még egy folyosó-bunyó jesus) illetve Jon Bernthal lenyűgöző alakítása Frank Castle-ként, na meg Elektra, nindzsák, A Kéz... perfect. És íme, eljött a harmadik évad és sokáig megmondom őszintén, nem is tudtam róla, hogy ki lesz az új karakter, amíg egyszercsak meg nem jelent az első előzetes és felkiáltottam: BULLSEYE!

Ki ne emlékezne anno a Colin Farell által megformált Bullseye-ra a 2003-as Fenegyerek filmben? Már csak azért is emlékezetes maga a film, mert már az ő idejében is vér ciki mozinak lett titulálva és most, hogy láttuk a 3. évadot, hát... csak rosszabb lett a megítélése (azt már meg se említsük, hogy "Rózsás Gyilkos a neve a magyar szinkronban). De egy szónak is száz a vége: a harmadik évad jött, berúgta az ajtót és leszakította az arcunkat.

FIGYELEM! A továbbiakban SPOILERES kibeszélő következik!

Matt Murdock halott. Legalábbis mindenki így tudja. Ezzel indítjuk el a harmadik évad első részét, miközben megtudjuk, miként is élte túl főhősünk, hogy egy többemeletes toronyház rá omlott. Alámerült a csatornák forgatagába és partra vetette a szennyvíz, míg egy arra járó ember meg nem találta. Így került annak a templomnak az oltalma alá, ahová ő már gyermekként is hazajárt. De már rég nem az a motivált és energikus álarcos hős, mint akit korábban megismertünk: immáron egy spirituálisan és fizikailag is megtört személyt látunk, aki tele van haraggal, megbánással és szomorú emlékekkel. A legnagyobb megkönnyebbülés számára az, amikor egy nagy adag alvadt vért ki tud mosni az arcüregéből és megszűnik a fülzúgása. De hát innen szép nyerni, mondják.

Wilson Fisk rács mögött tölti mindennapjait. No persze nincs annyira rossz dolga, hiszen befolyásos alvilági vezérként szinte sérthetetlen. Gondolnánk, aztán egyik pillanatról a másikra azon kapjuk magunkat, hogy valaki megpróbálja leszúrni a körleten belül. Hatalmas balhé lesz belőle persze, melyre az FBI is felkapja a fejét, de hát a beszéd az ő asztal, így hát egyezséget köt a zsarukkal, hogy dob nekik néhány csontot, cserébe hazamehet házi őrizetbe. És mivel tudjuk, hogy megy ez, bele is mennek ebbe a bjútiful frendsipbe. Hatalmas közfelháborodás, tüntetések és bumm jön egy fordulópont: Fisket el kéne juttatni A-ból B-be. 

Az akció nem úgy sikerül, ahogy azt tervezik. Nagyon nem. Akik ellen Fisk köpött, az albán maffia szépen felszerelkezve lemészárolja a kíséret 90 százalékát, aztán hirtelen fordul a kocka. Egyetlen emberként valaki az összes állig felfegyverkezett albán banditát leszedi EGYESÉVEL. Egyet sem hagy életben. Bemutatkozik Benjamin "Dex" Pointdexter alias Bullseye.

Bullseye karaktere már a képregények hasábjain is egy meghatározó és egyben megosztó személy. A szülei meghaltak, gyámság alatt a baseball-ba menekült de olyan szinten instabil mentálisan, hogy egy nap simán kinyírja az edzőjét, mert visszaülteti a kispadra. Van viszont egy mentsvára, a pszichiátere, akit anyaként szeret, de sajnos őt is elveszti egy betegség következtében. Bullseye legelőször egy megbízás útján kerül a fókuszba, Kingpin (Fisk) felbérli őt, hogy végezzen a Félelem Nélküli Férfival, viszont kudarcot vall és innentől kezdve a megszállottja lesz. A könyvekben "barátságban" van Deadpool-lal, egyszer kölcsönvette Sólyomszem szerkóját, sőt egy ideig a Bosszúállók tagja is volt (Dark Avengers) igaz akkor Norman Osborn vezette a csapatot. 

Fisk háziőrizetbe kerül tehát, ahonnét aztán lassan bekúszik a színfalak mögé és onnét manipulálja az egész FBI-t, ami lássuk be, egy zseniális húzás. Hiába, az alvilág nem a hülyéknek való. Ray Nadeem FBI ügynök karaktere és történetszála külön említést érdemel, nagyon földhözragadt és emberi minden mozzanata, motivációja és a néző teljesen azonosulni tud vele a cselekmény előrehaladtával.

Matt természetesen rájön a turpisságra, felfedi magát Foggy előtt, de megesketi hogy kimarad a balhéból és Karen-nek sem adja tudtára, hogy túlélte a robbanást. Foggy persze ebbe nem nyugszik bele és elindul a területi ügyész címért, maga mellé állítva a "még nem korrupt" rendőröket és a civil társadalom nagy részét. Aztán persze Karen is találkozik Matt-tel, aki eltűnése óta szorgosan fizette a lakás költségeit, mert bízott benne, hogy Matt életben maradt és visszatér. Így is lett, de nem boldog az újbóli találkozás után.

És itt jön a fő cselekmény, az a szál, amelyet személy szerint a legjobban élveztem: Dex. Ben Pointdexter megformálása egyszerűen zseniális. Őszintén mondom, életemben nem élveztem ennyire egy negatív szereplő szereplését nézni, mint az övét. Wilson Bethel fantasztikus munkát végez Dex alakításával, minden másodpercét 100%-osra  értékeli szerintem bárki, aki végignézi ezt az évadot. Mintha belebújt volna a karakter bőrébe egy az egyben. Egyszerűen hibátlan. 

No de a lényeg, Fisk párhuzamot von Dex és az Ő gyermekkora/lénye/motivációja  között és lassan magához édesgeti a srácot, felkínálva magát mentsvárként és azért valljuk be, egy mentálisan sérült embert elég könnyen lehet befolyásolni viszont nagyon nagyot nyal vissza a fagyi, ha nem jól keverjük a lapokat... 

És itt viszont Hölgyeim és Uraim, tekintsék meg az alábbi videómontázst:

 Ray Nadeem nem akarja beismerni, hogy kijátszották és Fisk irányít mindent és mindenkit és addig-addig húzza a dolgot, míg nagyon ráfázik. Egy olyan csapdába esik bele, ami bár előre teljességgel láthatatlan volt, mégis sejthető és elkerülhető lett volna, ha hallgat Karenre, Mattre vagy pusztán a saját feleségére. 

Bár a sztoriban kicsit korábban történik, de nem tudok elmenni a már-már ikonikus folyosó-bunyó megléte mellett. Az első évadban az egykamerás felvétel észveszejtően jó volt, a másodikban ezt megspékelték egy kis őrülettel, így most a harmadik évadban a totális téboly és a káosz egyvelegeként egy olyan harci jelenet szemtanúi lehetünk, mely után keresni kell percekig az állunkat rendesen (komolyan).

A tetőpontja az évadnak, mikor Dex felölti a fake Daredevil hacukát és besétál  a kápolnába, majd egyszerűen lemészárolja a papot. Csak úgy, viccből. Eredetileg Karen volt a kiszemelt célpont (haha, get it?) de mivel Matt a helyén volt, egy epic bunyó után ezt sikerül elkerülni. 

A történet nem várt fordulatokkal zárul, ugyanis kiderül, hogy Matt anyja nem más, mint a nővér, aki gyermekkorától fogva pár saroknyira volt tőle a templom szolgálatában. Ez olyannyira feldühíti főszereplőnket, hogy nincs is igazi konklúziója ennek a szálnak, bízom benne, hogy ezt a folytatásban kibontják majd. Wilson Fisk összeházasodna kedvesével, akit alig kapott vissza, de máris a nyomában van Dex és Matt is, előbbi Matt "unszolására" kinyitotta a szemét és rájött, hogy Fisk nem is az a menedék, akinek ő hitte. Hiszen neki ki kell élnie a vérszomját de az úgy azért nem igazán okés, hogy Fisk közben kinyíratja a szerelmét... upsz. 

Dex bosszút akar állni, közben Matt is megérkezik a boss fight helyszínére és egy olyan epikus hármas csata zajlik le percek alatt, hogy én speciel háromszor néztem vissza. Egyszerűen fantasztikus a végkifejlet, ahogy Matt egy pillanatra átveszi Dex "primal rage" üvöltését, mivel bármennyire is szeretné, nem tudja megölni Fisket. Dex gerincét Kingpin kettéroppantja, mint a fogpiszkát, ő maga pedig visszamegy a rácsok mögé, mivel Matt megfenyegeti, hogy a szerelme után megy, ha valaha is megmozdul. 

Mondanám, hogy halleluja, hepiend. De közel sem ilyen a helyzet. Matt továbbra is dühös önmagára, a világra, de legfőképp a saját anyjára, aki elhagyta, majd mégis mellette maradt láthatatlanul az évek során. Karen küzd a bűntudattal, az ártatlan lelkek miatt, akik az ő hibájából haltak meg. Foggy pedig úgy érzi, bár visszakapta a legjobb barátját, de egy része valóban a romok alatt maradt örökre. 

+1 Karen visszapillantó epizódja nekem elsőre kicsit fura és nélkülözhető volt (lásd Stranger Things S02 Eleven X-men sztorija) de aztán egyre inkább értelmet nyert a narkósból lett megmentő szerepe és nagyon jól volt elhelyezve a történetben.

Összességében azt tudom mondani, hogy számomra az eddigi legjobb Marvel sorozat és a legjobb DD évad is egyben a mostani. Bullseye-t nem tudom eléggé dícsérni, az egekig magasztalnám ha lehetne, de remélem így is átjön mennyire zseniális a karakter valóban. 

Hiába a sok negatív pletyka és úgy vélem Daredevil velünk marad a jövőben is és csak remélni tudom, hogy minimum ilyen kaliberű évadokat láthatunk továbbra is.

Comics N' Stuff score: 9/10

-B

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://comicsnstuff.blog.hu/api/trackback/id/tr8314359907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.